Skype-olok a macskámmal. A macskám nem igazán skype-ol velem. Fura neki a hangom, nem érti, honnan jön, kicsit keres a tekintetével, aztán szag meg taktilitás híján hamar föladja, unottan arrébb vonul. Így is gyönyörű. Az én macskám. Nosztalgikus imádattal nézem. Semmi szüksége az imádatomra. Nekem van szükségem rá, hogy érinthetetlenségében is emlékeztessen a közelség, ősbizalom és időtlenség elemi, spirituális élményére. Emlékeztet valakire.