Bizonyára gyógyulok, mert magamtól ébredtem fél hatkor, aránylag ép elmével. Úgyhogy főztem ebédre a maradék tésztához gombapaprikást, és közben válaszoltam az obskúrus amerikai folyóiratnak, ami két hónapja kért cikket, de a hosszú mellékleteik miatt sose bírtam sort keríteni rájuk.

Ha pedig már így belejöttem a rég halogatott ügyek elrendezésébe, gondoltam, hogy kipucolom a csapot. Néhány napja félig-meddig eldugult, ezért most minden undoromat leküzdve két fogpiszkáló és egy kihajtogatott gémkapocs segítségével több deka trutymót kotortam ki a lefolyóból. A helyzet továbbra se tökéletes, de sokat javult.

Ez persze babra munka, kezdtem lassan késésbe kerülni, úgyhogy sietős cicamosdás-öltözés után kiviharzottam a konyhába a dobozba csomagolt ebédért. Ez hiba volt. A doboz kicsúszott a kezemből, nagyot csattanva, fedelét vesztve landolt, és a gombapaprikás, amely közismerten krémes állagú jószág, szépen, egyenletesen terült szét részben a fridzsider ajtaján, részben a padlón. Puculás reloaded.

Még szerencse, hogy a másik adagot félretettem estére - így ha késve is, de legalább ebéddel a táskámban távoztam otthonról. Ezúttal viszont úgy döntöttem, mindenki jobban jár, ha megkímélem az olvasót a vizuális jellegű illusztrációtól.