Van már kenyerem, díjam is van... Komolyan: kaptam egy Déry-díjat, távollétemben anyu vette át ma délután. Szerintem egyébként az irodalomárok sokkal inkább szeretnének a becsülettel elvégzett munkájuk után minden hónapban fizetést kapni - akárcsak mindenki más -, mint néhány évente díjat, de a társadalom valami homályos okból azt találta ki, hogy csak azok lelki csipkéire kíváncsi, akit legalább időnként eltart valaki más: kedves rokon, látszat-munkahely, félig rendeltetésszerűen használt ösztöndíj. Utána meg lehet nagyokat csodálkozni, vajon miért van tele a kortárs irodalom neurotikus, identitásválság-csócsáló vagy épp valóságtól elrugaszkodott szöveggel, ami a kollégákon kívül nem sok embert izgat fel.

No mindegy: épp nekem épp most semmi okom panaszkodni, sőt, rég nem örültem ilyen stabilan. Belerázódtam a stockholmi életbe, már nem vagyok az az újszülött, akinek új minden kő a járda peremén, úgyhogy itt az ideje munkához látni.

Egyrészt bőszen tanulok héberül és svédül, ezért ritkábban fogok írni, a tervek szerint hetente.

Másrészt az élmények lassan belesimulnak a boldog rutinba, így a lírai önterápia terepe helyett a blog végre az lehet, aminek eredetileg szántam: irodalmi homokozó, ahol felszabadultan kísérletezgethetek a prózával. Nézzétek el nekem, ha már egyszer a felkent notabilitások - ráadásul itt a Dérynél éppúgy, mint tavaly a Radnótinál csupa általam is őszintén nagyra becsült szakmabéli - szintén az irodalom irányába lökdösnek tovább szimbolice.

Bár ha belegondolok, pont a mai nap meg igen távol esett a nyugodalmas rutin fogalmától. Hajnalban kitakarítottam, aztán beloholtam a suliba, kicsit középkori bibliakommentároztunk, kicsit tanultam héberül, most pedig loholok az arlandai reptérre, mert Osloban már vár a boldog házasélet. Az útra van egy guszta magyarról angolra fordításom, csak hogy ne unjam magam. Mindeközben pedig anyu mint az alteregom a budapesti műszakot látja el.

Hogy is tanultuk tegnap? A rabbinikus irodalom szent meggyőződése volt, hogy egy angyal egyszerre kizárólag egyetlen küldetést teljesíthet. (Ezért ment Ábrahámhoz három angyal: az egyik szólt Sarahnak, hogy egy év múlva jön a baba, a másik meggyógyította a körülmetéléséből még alig lábadozó Ábrahámot - ez ugye hasznos egy baba-projecthez -, a harmadik pedig útban volt Sodomába, hogy elpusztítsa.) Ezen a ponton megállapítottuk, hogy az angyalok tuti mind férfiak. És hát tényleg. Zéró multitasking, totál koncentráció. Nem győzöm ismételni, hogy van még mit tanulnom a judaizmustól.