Pályázatot írni szar, a szó legkonkrétabb értelmében. Az ember napokon-heteken át szívatja magát és környezetét, közben az immunrendszere maradékát is martalékul dobja a pályázati követelményeknek, aminek eredményeképp egy este a svéd összművészeti metró egyik eldugott zugában találja magát, amint eleganciájának maradékát megőrizve igyekszik ukádni egy tescoszacsiba, utána pedig még napokig tart a zártkörű buli a hányósfosós vírussal.

De azért az megható volt, amikor a határidőt megelőző félnapban Európaszerte négy PhD fokozattal rendelkező ember rohangászott mentálisan a kedvemért, hogy még éjfél előtt minden papír a helyére kerüljön. Ezúton is örök hálám nekik.